Miért nem jó minden riasztást bekapcsolni: riasztás vagy összefoglaló

Egy rossz incidens után az első ösztön mindig ugyanaz: minden riasztás bekapcsolása. Hat héttel később egyiket sem olvassa senki, és ez nem fegyelem kérdése.

A riasztás értéke nem a megszólalásban van, hanem abban, hogy elolvassák. A naponta megszólaló riasztás megtanít a figyelmen kívül hagyásra, és menet közben magával viszi az igazit is.

Három kérdés új riasztás előtt

Ha ez hajnali háromkor megszólal, felkel miatta bárki? Ha a válasz nem, akkor ez nem riasztás, hanem feljegyzés. A feljegyzések helye máshol van.

Lehet ellene tenni valamit? Az a figyelmeztetés, amelyre nem lehet lépni, nem információ, csak szorongás. A "lemezhőmérséklet 41 fok" nem riasztás.

Milyen gyakran szólal meg akkor, amikor minden rendben? Ha a válasz több a ritkánál, nem a riasztással van baj, hanem a küszöbértékkel. Egy állandóan 82 százalékon álló lemeznél a 80 százalékos küszöb nem riasztást szül, hanem szokást.

Az a különbségtétel, amely a legtöbb beállítást rendbe teszi

A riasztás és az összefoglaló két különböző dolog. A riasztás ritka, és félbeszakítja a munkát: le kell tenni mindent, és oda kell nézni. Az összefoglaló rendszeres, és nyugodtan olvasható, a kávé mellett.

Amit riasztássá szoktak alakítani, annak nagy része valójában az összefoglalóba való. "Ennyi frissítés van", "az a gép tegnap melegen futott", "arról a gépről három napja nem készült biztonsági mentés": ezek egyike sem hoz ki senkit az ágyból, mégis mindegyiket érdemes tudni.

Ezzel a különbségtétellel kettős a nyereség: a riasztási lista lerövidül, és újra komolyan veszik, az összefoglalót pedig tényleg elolvassák, mert van benne tartalom.

A küszöbérték nem technikai részlet, hanem maga a tervezés

Ahelyett, hogy a küszöbérték ésszerűen hangzó szám alapján kerülne kiválasztásra, meg kell mérni, hogy az adott gépen mi a normális. Olyan szerveren, amelynek a lemeze mindig 78 százalékon áll, a 80 rossz, a 90 jó. Olyan gépen, amelynek a terhelése mindig magas, egyáltalán ne legyen terhelési riasztás.

Az sem elég, ha a küszöbérték egyszer beáll, és marad. A gép változik, a rajta futó munka nő. Az évente egyszer feltett kérdés, hogy "melyik figyelmeztetés tanított tényleg valamit", magától helyre teszi a küszöbértékeket.

A legnehezebb rész: a nem tudás nem azonos a rendben léttel

Ha egy ellenőrzés elhallgat, amikor nem tudja beolvasni az adatait, a csend egészségnek látszik. Valójában semmi nem ismert.

Ez a megfigyelés legalattomosabb hibája, mert a képernyő zöld. A helyes viselkedés nem az, hogy "nincs baj", hanem az, hogy "ezt nem tudtam beolvasni". Az az őrszem, amely elmondja, mit nem látott, többet ér annál, amelyik hallgat.

Mit csinál az Atlas

Az Atlas Watch nem riasztásfolyam, hanem napi összefoglaló. A nap során összegyűlt állapotot egy helyre teszi, nyugodtan olvasható formában.

Tizenkét ellenőrzés van benne: szerver újraindítás, a rendszerlemez kihasználtsága, memória, terhelés, üzemidő, várakozó frissítések, biztonsági frissítések, újraindítást igénylő frissítések, nagyobb kernelugrás, leállított kritikus gépek, gépenkénti processzor és memória, valamint a biztonsági mentés kora.

Minden ellenőrzés külön kikapcsolható, mindegyikhez saját súlyosság adható, és a legtöbbnél a küszöbérték szabadon állítható. A küszöbértékeket alsó és felső korlát védi, így értelmetlen érték nem fogadható el: a biztonsági mentés kora egy és hatvan nap között, a lemezkihasználtság ötven és kilencvenkilenc százalék között.

Az egyik külön említést érdemel, mert a fenti legnehezebb pontra válaszol: amikor a biztonsági mentés adatai nem olvashatók, a Watch nem hallgat el, hanem közli, hogy nem tudta beolvasni. A csendet a felhasználók egészségnek olvassák, és az őrszem teljes bizalmi horgonya ebben a viselkedésben áll.