Videokártya átadása virtuális gépnek: az igazi akadály nem az illesztőprogram, hanem a csoport

Fizikai videokártya, lemezvezérlő vagy videorögzítő kártya közvetlen átadása egy virtuális gépnek lehetséges. Az ígéret valós: a gép úgy használja azt a hardvert, mintha a sajátja lenne.

Az elakadás oka azonban nem az illesztőprogram, hanem a csoport.

Az eszközök nem egyesével kerülnek át

Az alaplap dönti el, mely eszközök különíthetők el egymástól, és csoportokba sorolja őket. Egy csoportból nem lehet egyetlen eszközt átadni: a teljes csoport kerül át.

A következmény: ha a videokártya ugyanabban a csoportban van, mint a lemezvezérlő, akkor a videokártya átadása a lemezvezérlő átadását is jelenti. Ez rendszerint nem járható út, mert a szerver saját lemeze is ott van.

Ezért hardvervásárláskor nem az a kérdés, hogy "működni fog-e ez a videokártya", hanem az, hogy "saját csoportban van-e ezen az alaplapon". A csoportosítás az alaplap tulajdonsága, nem a kártyáé. Ugyanaz a kártya az egyik alaplapon tisztán átadható, a másikon egyáltalán nem.

Az eszköz eltűnik a szerverről

A második meglepetés: ha egy eszköz átkerül egy virtuális géphez, a szerver többé nem tudja használni. Ez nem kölcsönadás, hanem átadás.

A leggyakoribb eset: egyetlen videokártyás gépen a kártya átkerül egy virtuális géphez, és vele megy a szerver saját képernyője is. Távoli kapcsolattal ez még rendben van, de ha valami elromlik, már nincs meg a lehetőség, hogy billentyűzet és monitor csatlakoztatásával lehessen ránézni.

Az átadott hardver a mozgásszabadságot is elveszi

Aki fürtöt épített, annak ez a legfontosabb pont: a hardver passthrough-val működő gép rendszerint nem költöztethető át másik csomópontra.

Az ok egyszerű: az átadott kártya ebben a fizikai gépben van. Ha a másik csomópontban pontosan ugyanaz a modell ül is, az nem ugyanaz az eszköz.

A fürt által nyújtott biztonsági háló tehát arra a gépre nem terjed ki. Karbantartási éjszakákon nem költöztethető, hiba esetén pedig nem indul el másik csomóponton. A passthrough beállításakor valójában erről születik döntés: a mozgathatóság feladása a teljesítményért és a közvetlen hardverelérésért cserébe.

A memória sem rugalmas többé

A negyedik és legkevésbé ismert korlát: az átadott hardver közvetlenül a virtuális gép memóriájába ír. Ehhez a memóriának a helyén kell maradnia.

A memóriát nyújtó és visszavevő mechanizmus viszont éppen az, amelyik mozgatja a memóriát. Ha mindkettő be van kapcsolva ugyanazon a gépen, az illesztőprogram oldalán jelentkezik a baj.

A gyakorlati szabály: hardver passthrough-val működő gépen a memóriát nem nyújtani kell, hanem fix mennyiséget adni neki. Ez azt jelenti, hogy az a gép nem szállhat be az előző cikkben leírt "többet ígérni, mint amennyi van" játékba. A neki ígért memória valóban félre van téve.

A döntés mondata

A passthrough nem nyereség, hanem csere. A nyereség: valódi hardversebesség és hozzáférés az adott hardver minden képességéhez. A veszteség: a hordozhatóság, az eszköz szerver általi használata és a memória rugalmassága.

Tudatos csere esetén ez a megfelelő eszköz. Ha a csere észrevétlenül történt, az első karbantartási éjszakán vagy az első hibánál derül ki.

Mit tesz az Atlas

Amikor az Atlas beolvassa a szerver PCI eszközeit, azt is beolvassa, melyik elkülönítési csoportban van mindegyik. Így a döntés előtt látszik a csoportosítás: az átadásra szánt eszköz egyedül van, vagy van mellette valami, ami nem adható át.

Van egy szabály is, amely pontosan a cikk utolsó részére illeszkedik. Ha egy virtuális gépen hardver passthrough van beállítva és a memórianyújtás is be van kapcsolva, az Atlas figyelmeztetéssel jelöli meg: együtt bajt okoznak az illesztőprogram oldalán. A figyelmeztetés nem csupán annyit mond, hogy "van egy probléma", hanem azt is megmondja, mit kell tenni, és egyenesen a memóriabeállításhoz vezet.

Ez kis példa a termék általános hozzáállására: a beállítás önmagában érvényes, semmi nem hibázik, két érvényes beállításnak együtt mégsincs értelme. Az ilyesmit a beállítás közben kell kimondani, nem a hiba idején.