Hány mag és mennyi memória melyik munkához

Új gép építésekor ez a leggyakoribb kérdés, és nincs rá egyetlen helyes válasz, mert a válasz a munka fajtájától függ. A munkák mégis néhány családba sorolhatók, és minden családnak megvan a maga szűk keresztmetszete.

Miért árt a túl sok

Ha egy gép a szükségesnél több magot kap, attól nem lesz gyorsabb. A többlet vCPU meghosszabbítja a sort a szerveren, és a gép minden futni akarásakor több mag egyidejű felszabadulására vár. A memória hasonlóan viselkedik: a hozzárendelt memória akkor is elvettnek számít a gazdagépen, ha ténylegesen nincs használatban, és a többi gép elől el van zárva.

A munka fajtája szabja meg a szűk keresztmetszetet

A médiaszervernek rendszerint nem magokra, hanem átkódolási teljesítményre van szüksége: hardveres gyorsítással két mag is elég, nélküle semennyi mag nem lesz elég. Az adatbázis a lemez késleltetésére érzékeny: egy gyors lemez és egy külön IO szál többet számít, mint a többletmagok. A fordított proxyk és a kis panelszolgáltatások szinte semmit nem kérnek, és éveken át elfutnak egy magon, kevés memóriával. Az AI és a képfeldolgozás az ellenkezőjét kívánja: átadott grafikus kártya nélkül érdemben el sem indulnak, a memóriaigényük pedig magas.

A kiinduló szabály

Keveset adni, mérni, aztán emelni. Egy futó géphez magot adni rendszerint egyszerű, visszavenni viszont annyi, mint megszokássá vált erőforrást elvenni. A memóriára ugyanez az út érvényes, és a gazdagépen a memória fogy el a leggyorsabban.

Mérés nélkül nincs döntés

Az derül ki néhány napnyi futás után, hogy egy gépnek valójában mire van szüksége. Az első nap becslése csak kiindulópont, a valódi döntés a terhelés alatt végzett mérésből származik.