ZFS vagy LVM: a telepítéskor meghozott döntés, amelyet nehéz visszacsinálni

Ez a döntés a telepítés során születik meg, a későbbi megváltoztatása pedig a gépek átköltöztetését jelenti. Ezért kifizetődő előre tudni, mit hoz a két oldal.

Mit ad a ZFS

A ZFS minden adatdarabhoz ellenőrző összeget tárol. Ha olvasáskor az ellenőrző összeg nem egyezik, észreveszi a hibát, és redundáns elrendezésen a másik oldalról veszi a helyes másolatot, majd csendben kijavítja. Ez valódi védelem a néma adatsérülés ellen, és ezzel egyenértékűt egyetlen másik réteg sem kínál. A pillanatképek, a tömörítés és a készlet szintű redundancia vele együtt érkezik.

Mit kér cserébe a ZFS

Memóriát. A ZFS az olvasási gyorsítótárához memóriát használ, és egy kevés memóriával rendelkező gépen egyszerre lassabb önmaga, és kevesebbet hagy a virtuális gépeknek. A készlet létrehozásakor meghozott döntések egy része sem változtatható meg utólag, közéjük tartozik a szektorigazítás is. Röviden: a ZFS azt kéri, hogy jól legyen beállítva.

Mit ad az LVM

Az LVM könnyű, ismerős, és szinte semmi memóriát nem kér. Vékony készlettel pillanatképet is tud készíteni. Kis gépeken, és ott, ahol a memória drága, ez ésszerű választás. Cserébe a néma adatsérülést nem veszi észre: ha az adat hibásan tér vissza, semmi nem jelzi, hogy hibásan tért vissza.

Melyiket érdemes választani

Ha szűkös a memória, és a gép kicsi, az LVM kevesebb meglepetéssel fut. Ha az adatintegritás a lényeg, vagy ha a lemezek számának növekedésével redundancia is kell, a ZFS a helyes befektetés. A döntésnél ez a kérdés segít: lesz-e ezen a szerveren olyan adat, amelynek elvesztése elfogadhatatlan volna? Ha a válasz igen, akkor megéri megadni azt a memóriát, amit a ZFS kér.